POSZTUMUSZ VILÁGBAJNOK

Egy villanás Jochen Rindt és a Formula–1 életéből

Felkerült a hétvégén a 8W-re (ami a legjobb Grand Prix oldal) Jochen Rindt története. Rindtről annyit kell hirtelen tudni, hogy nagyon magas volt, vicces frizurát hordott, és halottan lett a Formula–1 világbajnoka 1970-ben.

Remek olvasnivaló, pont kellemesen hosszú, de egy bekezdést kiemelek:

Having struck a great rapport with Brabham and Tauranac, Jochen wanted to stay at Brabham for 1969, as the team was about to ditch their Repcos for the now ubiquitous DFV. But then Colin Chapman made him an offer he couldn’t refuse. Jochen’s dilemma was obvious, and his manager Bernie Ecclestone told him so: with Brabham, you won’t get killed but won’t compete for wins – at Lotus, you will race for wins but run the risk of being killed. Remember that in four full seasons of Grand Prix racing Rindt was still to score that elusive first win. The true racing driver that he was, Jochen chose Lotus, although that big retainer did help as well…

Magyarul, nyilván ostoba félrefordításokkal:

Mivel remekül kijött Brabhammel és Tauranackel, Jochen a Brabhamnél akart maradni 1969–ben. A csapat épp váltani készült Repco motorokról az addigra elterjedt [Cosworth] DFV-re. De ekkor Colin Chapman előrukkolt egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Jochen dilemmája nyilvánvaló volt, és menedzsere, Bernie Ecclestone, ki is mondta: ha a Brabhamnél maradsz, valószínűleg nem nyersz, de életben maradsz, a Lotusnál az elsők között leszel – de az életeddel játszol. Ne feledjük, hogy négy teljes szezon után Jochen még mindig az első Grand Prix győzelmére vágyott. Vérbeli autóversenyző volt, úgyhogy a Lotust választotta, bár a szép előleg is segíthette a döntést…

Eddig az idézet. Érdemes végignézni a szereplőkön.

Jack Brabham és Ron Tauranac csapata 1966-ben és 1967-ben is világbajnok lett. 1966 volt az átmeneti év, a Return to Power, ekkor váltott a Formula–1 másfélről három literes motorokra. A Repco motoros Brabham autó nem volt a leggyorsabb, de hajlamos volt célba érni, ami Jim Clark és Graham Hill Lotus 49-ére egyáltalán nem volt jellemző. Egy évre rá viszont összeállt, a Brabham-Repco elavulttá vált, Hill meg is nyerte a bajnokságot. Amihez az is kellett, hogy Clark a szezon elején egy Formula-2–es Lotussal nekiment egy fának, ami akkoriban nem volt túlélhető.

A Cosworth DFV a Formula–1 történetének legsikeresebb motorja. Mai szemmel teljesen felfoghatatlan, hogy elkészülte után 16 évvel, 1983–ban, még egyszer utoljára győzőtt vele Michele Alboreto, pedig akkor már évek óta a sokkal erősebb turbók virágoztak. 1967–ben még csak a Lotus használhatta, aztán bárki vehetett belőle, és a Ferrarin kívül a hetvenes években szinte az egész mezőny DFV-vel ment. Megbízható volt, egyszerű, mai áron 30–egynéhány millió forintba került (ami versenyautó-motorért földimogyoró), és a motort így letudván lehetett a karosszérián dolgozni. Történt ez-az:

Colin Chapman úgy váltogatta az autótervezési paradigmákat, mint más az alsónadrágját, a tarkójánál fogva rángatta előre a világot, de a Lotusaiból kidizájnolt tömeg az elromló angol autó teljesen jogos sztereotípiáját is hízlalta. Jim Clark kétszer nyerte meg a bajnokságot Lotusban – és kétszer veszítette el az utolsó versenyen úgy, hogy szétesett alatta az autó.

Bernie Ecclestone pedig joggal aggódott pártfogoltja életéért. Clark valószínűleg nem azért halt meg 1968-ban, mert ráesett az űrből egy fa. Ecclestone kivárt, aztán a Brabham a furfangos Gordon Murray autóival kétszer is bajnok lett, ma meg ugye övé az egész Formula–1, egy szexi szerb zsiráf a felesége, három éve eladta az egyik házát 128 millió dollárért, ami akkor a legtöbb volt, amit házért ember valaha fizetett.

De negyven éve a biztonságban meggazdagodás és az autóversenyzés között választani kellett. Rindt autóversenyző volt. A mindent maga mögött hagyó új Lotussal, a mai autók ék alakját megadó 72-vel sorra nyerte a versenyeket. Így: Zandvoort, Charade, Brands Hatch, Hockenheim, 1-2-3-4, rock! Otthon vághatta volna zsebre az egész évet, Ausztriában, de összedőlt mögötte a DFV, Monzára maradt a vége.

Leszereltete a Lotusról a hátsó szárnyat, hogy elég gyors legyen a hosszú egyeneseken, a hazai pályán a Ferrarik ellen. A szárnyatlan Lotusszal a Parabolica kanyar előtt háromszázzal a szalagkorlátba csapódott.

Monzával együtt négy verseny volt hátra a szezonból, de már senki nem érte utol.

Ő volt Jochen Rindt, a magas ember a vicces frizurával, aki halottan lett világbajnok.

Turbónyíl

Brabham BT52

Ha kedvelik a turbót – mi kedveljük, még énekeltünk is neki a születésnapján –, feltétlen olvassák el scheerti mai írását a Formula–1 turbókorszakának egyik főszereplőjéről, a BMW M10 motorról.Szóval dönteni kellett,hogy 3 literes szívómotor vagy másfél literes Turbo. A csapat az utóbbit választotta és elég nagy kockázatot vállalt ezzel hiszen ez vadonatúj eljárásnak számított, ráadásul nem akartak versenymotort fejleszteni. Széthajtott BMW 1500-as autókat beleztek ki, olyanokat, amikben legalább 100 000 km volt már mert úgy gondolták hogy ami annyi idő alatt nem repedt meg az nem is fog. Egyesek szerint a gyár udvarán hagyott blokkokat gyakran le is vizelték a dolgozók, bár ennek nem tudom mi értelme volt, de egészségükre.

De nemcsak a motor volt különleges, hanem az autó is, amibe került.

A Brabham BT52-t Gordon Murray tervezte, aki korábban a Ventillátoros Autót, később meg a talán mai napig legjobb utcai autót, a McLaren F1-et. 1982 végén tiltották be a Lotus által pár évvel korábban a Lotus 79-cel feltalált, szívóhatással működő autókat. A jó szívóhatáshoz ívelt aljú oldaldobozok kellettek, az 1983-tól kötelezővé tett lapos fenekektől viszont a dobozok hirtelen felhajtóerőt kezdtek termelni, ami úgy hat egy versenyautóra, mint nénikre a lefagyott járda.

Murray kivágta az oldaldobozokat, nagyobb hátsó szárnyat tervezett, előre meg egy deltaszárnyat:

Az egyik legszebb, legtisztább formaterv, amit F1 autóban bárki csinált. Nelson Piquet megnyerte vele az 1983-as világbajnokságot. A formaterv drámai változása különösen akkor látszik, ha összehasonlítjuk az 1981-ben győztes, szintén Murray-tervezte, szintén Piquet-vezette BT49-cel:

És remekül mutatja, hogy kreativitás nincs korlátok nélkül.

Mérnök ?Zseni?

Colin Chapman

Az 1928-as születésű Colin Chapman az autótervezés Mozartja, a Lotus autómárka atyja, Forma-1-es forradalmár. Az ember, aki gyökeresen megváltoztatta a Forma-1-es kocsik arculatatát, még ma is meglátszanak a keze nyomai. Ő vezette be először a spoilereket, vagy például az ő műve a szárnyas autó (Wing-Car) is. Ha ő nem lett volna, talán másképpen néznének ki a mai versenyautók. Neki köszönhetjük, hogy a sportág egyáltalán fejlődött, s hogy jó irányba fejlődött.

Colin Chapman csapata, a Lotus 1958-1994-ig szerepelt a Forma-1-ben, és ezalatt több bajnokságot is nyert. A Lotus hétszeres konstruktőri és hatszoros pilóta világbajnoki címet gyűjtött be.

A márka legnevesebb versenyzői: Jim Clark, Graham Hill, Emerson Fittipaldi, Jochen Rindt, Mario Andretti, Nigel Mansell, Ayrton Senna, Nelson Piquet, Mika Häkkinen.

Lotus-pilótaként Clark kétszer (1963, 1965) lett világbajnok, míg a többiek egy-egy alkalommal: Hill 1968-ban, Rindt 1970-ben, Fittipaldi 1972-ben, Andretti 1978-ban.

Illik a felsorolást Jim Clarkkal kezdeni, aki korának született tehetsége volt. A csendes skót pilóta kisajátította magának a 60-as évek közepét, neve eggyé vált a Lotus csapattal, s Colin Chapman istállótulajdonos és autótervezővel egészen félelmetes párost formáltak.

Igaz, Clark a világ akkori legjobb autóit vezethette, ám azt jobban tette, mint bárki más a kortársai közül. Ha Chapman megbízhatóbb autókat alkot, akkor nem csak két világbajnoki címet nyert volna Clark.

S hogy miért nem voltak az autók elég megbízhatóak? Épp azért, mert túl forradalmiak voltak. A Lotus mindig is elöl járt az F1-es technikai újításokban, ám a tudatos "könnyűvé építés" gyakran vezetett a motor elfüstöléséhez és technikai szerencsétlenségekhez. Jochen Rindt erről a következőket mondta: "A Lotusszal vagy világbajnok leszek, vagy meghalok." 1970-ben mindkettő bekövetkezett...

A 60-as, 70-es években - immáron Lotus-Ford néven - verhetetlen volt a csapat. Colin Chapman szinte évente előrukkolt valami forradalmi ötlettel, a Monocoque-karosszéria feltalálója is hősünk volt. Szintén az ő nevéhez fűződik az a változtatás, hogy az 50-es évektől az autók orrán lévő kerek hűtőnyílást eltörölte, és a Lotust 1972-ben ék alakú karosszériával, valamint két oldalsó hűtőnyílással szerelte fel. Mivel addig nem tesztelt fémeket is beépített az autóba, pilótái életét is veszélyeztette.

1968-ban meghalt Jim Clark és Mike Spence Indianapolisban. 1969-ben a Lotus-49 Graham Hill és Jochen Rindt egymás után szenvedett balesetet a gyenge hátsószárny-felfüggesztés miatt, Rindt az Olasz Nagydíj edzésén a falnak csapódott, és életét vesztette.

Emerson Fittipaldi 1972-es vb-diadala után öt évvel a Lotus a Ground-effect elnevezésű autókkal forradalmasította a Forma-1-et, melynek lényege, hogy teljesen sík az autó alja, így a kis légnyomás miatt az aszfalt szinte magához szívja a járművet, a leszorító erőt ezzel jelentősen megnövelve. Mario Andretti volt az utolsó Lotus-világbajnok 1978-ban.

A következő Lotus 80-as modellel Chapman túlzásba vitte Wing-Car ötletét, és 1980-ban igazi kudarcot vallott. 1982-ben tudott Zeltwegben Elio de Angelis a Lotusnak négy év után ismét futamgyőzelmet szerezni. Colin Chapman 1982 december 16-án távozott az élők sorából. A Forddal való együttműködés 1983-ban zárult le, miután a Renault szállította turbómotorjait a csapat számára.

A Lotus 100TA Renault 1986-os visszalépését követően egymás után váltogatták egymást a motorbeszállítók (Honda, Judd, Lamborghini, Ford, Mugen Honda), ám ezek a motorok már mind gyengék voltak. 1988-ban új első számú pilóta érkezett a Lotushoz Nelson Piquet személyében, aki azonban nem tudott olyan eredményeket elérni, mint előtte Ayrton Senna. Az utolsó győzelmeket is a brazil szerezte 1985 és 1987 között.

Eztán a csapat már nem nyert soha többé versenyt, a Lotus 1994-ben megszűnt, a britek tradicionális márkájának azonban azóta is megannyi lelkes szurkolója maradt.

A Forma-1-es búcsú ellenére a Lotus utcai részlege még jelen van a piacon, a Lotus márkanevet továbbra is kedvelik a sportautók szerelmesei. A jelenkor Lotusai is a régi Colin Chapman-féle pillekönnyű technikára épülnek, a vezetési élményük fantasztikus, ám a kényelem nem az erősségük.