2009. február 1., vasárnap

Clarck halála




1968. április 7-én Hockenheimban bőgtek fel a versenyautók motorjai, ahol egy Formula-2-es futam került megrendezésre. A résztvevők között szerepelt a kétszeres Formula-1-es bajnok, Jim Clark is. Azon a napon az akkor 26 esztendős Winfried Kolb pályaőrként teljesített szolgálatot.

"Jimmy vendégszereplő volt és egy Lotus volánja mögött ült. Egy kicsit csalódottak voltunk, hogy csak a nyolcadik helyen autózott. 'Itt jön' – kiáltottam, amikor felbukkant. Körülbelül háromszáz méter volt közöttünk. A pálya még nem száradt fel teljesen a reggeli esőtől, majd láttam, ahogy Lotus fara balra kitör, és eztán megpördült. Ekkora már tudtam, hogy nem ura az autónak. Az autón nem látszott sérülés. De egyre közelebb került hozzánk, majd tizenkét méterre tőlünk széthasította a drótkerítést."

"Egyértelmű volt, hogy valami súlyos dolog történt. A kollegám mentőt kért. Én voltam az első a helyszínen, az erdőben a benzin szaga terjengett, de nem ütött ki tűz. A Lotus három darabra tört. A motor és váltó 50 méterre repült. Egy méterre jártam a roncstól, és azt gondoltam, hogy nem is olyan rossz a helyzet. De amikor egész közel értem minden remény szertefoszlott. Jim Clark teste nem volt összeroncsolva, ahogyan azt sok helyen leírták. Élettelenül ült az autóban, fején a sisak. Akkoriban még nem volt sisakrostély, csak szemüveg, ami lerepült. Az egyik szeme fel volt dagadva. A feje oldalra billent, a szájából vér csordogált. Még a laikus számára is egyértelmű volt, hogy koponyaalapi törése volt. Később csigolyatörést is megállapítottak." – idézi fel Kolb az emlékeit a Sport Bild hasábjain.

"Ekkora már tudtam, hogy az autó a bal oldalával a fának csapódott. A fa talán tíz centi vastag lehetett. De pont fejmagasságban történt az ütközés. Öt perccel később az orvosok is a helyszínre érkeztek, majd mentőautóba tették, ahol megállapították a halált. Sokkol, hogy ennek a nagyszerű embernek éppen az én pályaszakaszomon kellett meghalnia."

"Manapság Jimmy fejfájással megúszta volna az esetet és együtt kávézhattunk volna. De akkoriban ilyen volt az autósport."

"Ami a baleset okát illeti: a későbbiekben arról beszéltek, hogy egy gyerek szaladt a pályára, akit ki akart kerülni. Azon a 300 méteres szakaszon, amely tőlünk jól belátható volt, a többi pályaőrön és a versenyzőkön kívül egy lélek sem volt. Talán a gumi okozta, de az is lehet, hogy megúszott az autó. Gyakran eszembe jut Jim Clark balesete, különösen az évfordulókon. Ez a második születésnapom. Csak a tragédia esetéjén jöttem rá, hogy mekkora szerencsém volt, hogy nem esett bajom."

Akkoriban számos pályaőr vesztette életét a balesetekben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése