Brabham BT52
Ha kedvelik a turbót – mi kedveljük, még énekeltünk is neki a születésnapján –, feltétlen olvassák el scheerti mai írását a Formula–1 turbókorszakának egyik főszereplőjéről, a BMW M10 motorról.Szóval dönteni kellett,hogy 3 literes szívómotor vagy másfél literes Turbo. A csapat az utóbbit választotta és elég nagy kockázatot vállalt ezzel hiszen ez vadonatúj eljárásnak számított, ráadásul nem akartak versenymotort fejleszteni. Széthajtott BMW 1500-as autókat beleztek ki, olyanokat, amikben legalább 100 000 km volt már mert úgy gondolták hogy ami annyi idő alatt nem repedt meg az nem is fog. Egyesek szerint a gyár udvarán hagyott blokkokat gyakran le is vizelték a dolgozók, bár ennek nem tudom mi értelme volt, de egészségükre.
De nemcsak a motor volt különleges, hanem az autó is, amibe került.
A Brabham BT52-t Gordon Murray tervezte, aki korábban a Ventillátoros Autót, később meg a talán mai napig legjobb utcai autót, a McLaren F1-et. 1982 végén tiltották be a Lotus által pár évvel korábban a Lotus 79-cel feltalált, szívóhatással működő autókat. A jó szívóhatáshoz ívelt aljú oldaldobozok kellettek, az 1983-tól kötelezővé tett lapos fenekektől viszont a dobozok hirtelen felhajtóerőt kezdtek termelni, ami úgy hat egy versenyautóra, mint nénikre a lefagyott járda.
Murray kivágta az oldaldobozokat, nagyobb hátsó szárnyat tervezett, előre meg egy deltaszárnyat:
Az egyik legszebb, legtisztább formaterv, amit F1 autóban bárki csinált. Nelson Piquet megnyerte vele az 1983-as világbajnokságot. A formaterv drámai változása különösen akkor látszik, ha összehasonlítjuk az 1981-ben győztes, szintén Murray-tervezte, szintén Piquet-vezette BT49-cel:
És remekül mutatja, hogy kreativitás nincs korlátok nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése