Jim Clarck és Spa

1964-ben Spában, ahol a csúcssebesség elérte a 280 kilométer/órát, az átlagsebesség pedig megközelítette a 230 kilométer/órát – a La Source hajtű ellenére – úgy tűnt, Dan Gurney és Brabham–Climaxa saját versenyét futja. Dan szerezte meg az első rajthelyet, 1,8 másodperc előnnyel Graham Hill-lel (BRM) és magával Jack Brabhammel szemben. Peter Arundell (Lotus–Climax) és John Surtees (Ferrari) osztoztak a második soron, míg Clark – az edzésen számos problémával bajlódva – mindössze a hatodik helyet szerezte meg.

Gurney már a rajtnál elszakadt a mezőnytől, habár kezdetben Arundell Lotusa is előtte haladt. A zöld-sárga Lotus 25 már megszokott látvány volt a Formula 1 rendszeres nézőinek, de kevésbé volt ismerős Arundell narancssárga, szemellenző nélküli sisakja. Pedig meggyőzően gyors volt; végül motorproblémák miatt kellett feladnia a versenyt. Néhány héttel később pedig súlyosan megsérült egy F2-es balesetben, Reimsben – így a Lotus csapatnál Mike Spence került a helyére.

A Belga Grand Prix elképesztő végkifejlete akkor kezdődött, amikor négy körrel a vége előtt Clark a boxba hajtott, hogy vizet szerezzen túlmelegedő Climax motorjának. Ezt követően Gurney érkezett a garázsokhoz, mivel fogytán volt az üzemanyaga. Hill a vezető pozíciót közben megörökölte McLarentől, akinek a motorja elektromos gondokkal küszködött. Gurney ekkor harmadik volt, de nagyon gyorsan zárkózott felfelé – Clark a negyedik helyen futott.

Akkoriban a boxutca még a La Source hajtű utáni egyenesben helyezkedett el; tévéképernyők és adatkijelző monitorok híjján az ember a motorhangokat fülelte, ahogy kapaszkodnak fel a Blanchimont-tól, majd fékeznek a visszafordítónál. Ahogy az utolsó kör a végéhez közeledett, Hill és Gurney baljósan sokat késtek. Később kiderült, hogy Hillnek kifogyott az üzemanyaga a Stavelot-ból felfelé jövet, Gurney pedig eközben nem messze tőle, még a Stavelot-nál volt kénytelen megállni – szintén benzinhiány miatt. McLaren az utolsó körben széthajtotta az autóját, amely a La Source-ból már álló motorral gördült ki – Clark még épp meg tudta előzni az utolsó métereken.

A levezető körben – nem tudván, hogy a versenynek vége és győzött – Clark is kihajtotta az autójából az utolsó csepp benzint. Éppen Gurney Brabhamje mellett állt meg, akit rögtön vigasztalni is kezdett: gondoljon inkább a következő, roueni versenyre (amit aztán Gurney tényleg meg is nyert). Közben megpróbálták kiérteni a háttérben szóló hangosbemondó szavát, hogy megtudják az eredményeket. Hogy megtudják, Clark egymás után harmadszor is megnyerte a Belga Nagydíjat...

Még nem tudták, de Clark a következő évben is nyerni fog az esős Spában, annak ellenére, hogy ezt a pályát szereti legkevésbé. Hiszen 1958-ben, amikor első ízben versenyzett itt, Archie Chris-Brown életét vesztette a versenyen. 1960-ban, Clark első Belga Nagydíján Chris Bristow és Alan Stacey halála sokkolta. 1964-ben, úgy tűnik, Spa próbált békét kötni Jim Clarkkal.